Nyolcadik alkalommal rendezik meg a Házasság hetét Magyarországon – a köztársasági elnök felesége védnökségével, az elmúlt években minisztériumi támogatással és a közmédia csatornáin népszerűsítve. Ennek apropóján a mondjigent.tasz.hu oldalunkon 10 napon keresztül neves magyar írók segítségével mutatjuk be, hogy számos olyan magyar állampolgár van, aki nem házasodhat a szerelmével, számos, szeretetben és gazdasági közösségben élő párt nem véd a jog, és számos olyan család van, akit a magyar állam hivatalosan nem tekint családnak. Február 6-tól tartsatok velünk és olvassátok el Dragomán György, Gerlóczy Márton, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófia, Kiss Tibor Noé, Pungor András, Rácz Zsuzsa, Szilasi László, Tompa Andrea és Tóth Krisztina írásait.

A Házasság hete eredetileg az Egyesült Királyságból indult és célja, hogy felhívja a házasság fontosságára a figyelmet. A házasságot „Isten csodálatos ajándéka és gondoskodásaként” definiáló magyar rendezvény azonban kirekesztő és bántó lehet azok számára, akiket kizárnak a házasság intézményéből vagy akiket a jog nem tekint családnak.

Az, hogy a házasság isten ajándéka-e, hitbéli meggyőződés kérdése. Az állam által jogszabályokban elismert házasság azonban egy polgári jogi szerződés. Az állam határozza meg, hogy milyen jogokat és kötelezettségeket biztosít a házasságot kötőknek, illetve azt is, hogy más, alternatív együttélési formákat milyen jogokkal és kötelezettségekkel ruház fel. A hatályos magyar szabályozás és gyakorlat hátrányosan különbözteti meg az azonos nemű párokat és azok gyerekeit, a transzneműeket és azok családját, az alternatív együttélési formát választókat és azok gyerekeit, a gondokság alatt állókat, valamint azokat a magyar állampolgárokat, akik harmadik országbeli polgárral szeretnének házasságot kötni.

Szivárvány családok

Magyarország új alkotmánya, az Alaptörvény, szemben a korábbi definícióval már csak egy férfi és egy nő kapcsolataként határozza meg a házasságot. Az azonos nemű párokat tehát alapjogi szinten megfosztja a házasság intézményétől. Az azonos nemű párok számára biztosított bejegyzett élettársi kapcsolat nem biztosít azonos jogokat a házassággal. Azonos nemű párok nem fogadhatnak örökbe közösen gyereket, és egymás vér szerinti vagy már korábban adoptált gyerekének sem lehetnek törvényes szülei. A szexuális orientáció alapú hátrányos megkülönböztetés sok esetben tehát nem csak a párt, hanem annak gyerekeit is érinti.

Transzneműek esetén a nemváltoztatás gyakorlati feltételei lehetnek súlyosan diszkriminatívak. Ha valaki házasságban él, ahhoz, hogy hivatalosan megváltoztathassa a nemét, el kell válnia. Az alapjog szerint ugyanis házasok kizárólag különnemű személyek lehetnek. Az ilyen párokat tehát válásra kényszeríti a jelenlegi hatályos szabályozás, a gyerekeik pedig elvált szülők gyerekei lesznek. Az Alaptörvény külön védelmet biztosít a családnak és a gyerekeknek. Ugyanakkor a szülők szexuális orientációja vagy nemi identitása miatt hátrányosan megkülönbözteti őket. A gyerekeket nem a szüleiktől, hanem a diszkriminációtól kellene megvédenie az államnak.

Mozaik családok

Amennyiben valaki nem kíván élni a házasság intézményével, lehetősége van, nemtől függetlenül élettársi kapcsolatot létesíteni, vagy csak egyszerűen, minden hivatalos papír nélkül együtt élni. Az új Polgári Törvénykönyv elfogadásával azonban sikerült kiüresíteniük a házasságtól eltérő, más együttélési formákat, az élettársi viszonyt. Hiába él együtt valaki évtizedeken keresztül érzelmi és gazdasági közösségben párjával, a párja halála esetén szinte semmilyen jog nem illeti meg őt. Az együtt élő párok esetén egyedüli lehetőség a közjegyző előtt hitelesített végrendelet, így lehet például örökösödést, vagy haszonélvezetet biztosítani a szeretett fél számára.

Cselekvőképességükben korlátozottak

A fogyatékos állampolgároknak egy jelentős része áll gondnokság alatt, ami azt jelenti, hogy az életük apró-cseprő ügyeit leszámítva semmiről sem dönthetnek önállóan. Nem rendelkezhetnek egészségügyi beavatkozások engedélyezéséről sem, így például terhesség megszakításról sem. Munkánk során gyakran tapasztaltuk, hogy bár két ember szeretne gyermeket vállalni, finom vagy nyílt nyomásgyakorlással eltérítik őket ettől. Különösen igaz ez akkor, ha egyikük intézetben él. Mindez annak vizsgálata nélkül történik, hogy ők valójában képesek lennének gyermek nevelni vagy milyen segítség mellett tudnának szülőkké válni. Emellett az új Polgári Törvénykönyv fenntartotta a sokszor „jogi halálként” is emlegetett, teljes cselekvőképtelenséget okozó gondnokságot. Azok az állampolgárok, akik ilyen gondnokság alatt állnak, nem köthetnek házasságot. A magyarországi gyakorlat azt mutatja, hogy a gondnokság alatt állók rendkívül sokszínű csoportot alkotnak – a fenti szabályok mégis egységesen zárják el őket attól, hogy családi életük megválasztásáról döntsenek.

Harmadik országból érkezők

Bár a jogi feltételei adottak, legalábbis különnemű párok esetén, hogy valaki külföldi állampolgárral házasodhasson, a gyakorlatban számos adminisztratív akadállyal, intézményesült gyanakvással és rosszindulattal, és sok esetben megalázó bánásmóddal kell megküzdeniük ezeknek a pároknak. Az alapgondolat, hogy a házasság isten ajándéka, külföldiek, különösen harmadik országból érkezők esetén gyorsan szertefoszlik és átveszi helyét a gyanakvás. Míg két magyar állampolgár esetén mindenki a feltétel nélküli szeretetet, a jóban-rosszban, holtodiglan-holtomiglan terveket látják, addig magyar – nem-magyar párok esetében a haszonszerzés (a magyar/EU-s állampolgárság megszerzése) gyanúja– a kiindulási pont. Az ilyen pároknak a letelepedés vagy házasság folyamata során számos, akár megalázó kérdésen és vizsgálódáson kell átmenniük, ahol azt kell bizonyítaniuk, hogy ők tényleg szeretik egymást és ezért akarnak összeházasodni, míg a hivatal folyton a csalás és a haszonlesés jeleit keresi.

Házasság mint polgári jogi intézmény

A család, különös tekintettel a polgári jogilag elismert házasságra egy folyamatosan változó intézmény. Azt, amit 100 évvel ezelőtt tartottunk normának, ma már elképzelhetetlen lenne sokunk számára. A család és a házasság fogalma és társadalmi képe rengeteget változott az évszázadok során. Ennek következtében a nyugati demokráciákban már szinte teljesen megszűntek a szülők által megszervezett házasságok, házasságot köthetnek az eltérő vallásúak és egyre több országban az azonos nemű párok is. A magyar szabályozás, illetve gyakorlat ezzel szemben visszafelé halad: diszkriminálja polgárait bizonyos védett tulajdonságuk alapján, ahelyett hogy védelmet és jog előtti elismerést biztosítana számukra.

Szerintünk az állam által biztosított házasság intézményének és az ehhez kapcsolódó gyakorlatoknak kellene alkalmazkodniuk és kiszolgálniuk a társadalmi változásokat és az állampolgárokat, nem pedig fordítva. A házasság intézménye nem maga a cél, hanem egy eszköz az együtt élők és családjaik jogi és anyagi biztonságának megteremtéséhez.

A házasság hete során olyan történeteket olvashattok neves írók tollából, amik a hatályos szabályozás, illetve gyakorlat negatívumaira hívják fel a figyelmet.

Mondj te is igent a sokszínűségre, mondj igent a diszkriminációmentes társadalomra és jogi környezetre!